A Davidoff szivarok története egy kis genfi üzletben kezdődött. A boltot 1912-ben nyitotta Hillel Davidoff, aki családjával együtt egy évvel korábban vándorolt ki Svájcba szülővárosából, Kijevből.
A kis dohánybolt hamarosan a helyi előkelőségek fontos találkozóhelye lett. Hillel fia, Zino már gyerekkorában lelkesedett a dohányért. Az ifjú Davidoff 1924-ben, 18 évesen kalandos útra indult Dél-Amerikába. Ez az élmény meghatározta az egész életét.
Bejárta Argentínát és Brazíliát, majd Kubában sajátította el a szivarkészítés csínját-bínját a dohány szüretelésétől kezdve a pácoláson, erjesztésen, szárításon és érlelésen át egészen a sodrásig. Végleg elkötelezte magát a szivarral, de sokáig továbbra is csak kereskedőként működött a családi kis boltban.
1946 hozta meg számára az első áttörést. Zino Davidoff szerződést kötött a kubai Hoyo de Monterrey szivargyárral, amely kifejezetten a számára készített egy sorozatot, amelyet Château-nak neveztek el. Az új széria hatalmas sikert aratott, fél év alatt több mint százezer darabot adtak el belőle.
Az igazi nagy dobás azonban csak 1967-ben következett be, amikor a Cubatabaco cég felajánlotta Zino Davidoffnak, hogy az ő neve alatt hoznak ki egy első osztályú havannát. Egy évvel később, 1968-ban világot látott a Davidoff Nr. 1, amelynek most fél évszázados születésnapját ünnepeljük.
Nem sokkal később piacra került a Nr. 2 és az Ambassadrice is. 1970-ben Zino eladta az üzletet az Oettinger csoportnak, és ezzel a Davidoff márka elindult a világhír felé vezető úton.
Maga Zino azonban nem húzódott a háttérbe, hanem a nevét viselő szivarok nagyköveteként járta a világot, és az általa megfogalmazott szivarfilozófiát hirdette.
Mindenben mértékletes volt, mondta róla a lánya, Sonja, kivéve a dohányzásban. Láncdohányos volt, főként cigarettázott, és csak hébe-hóba szívott el egy szivart. Azt mondják, egyáltalán nem szállt el a hírnévtől és a pénztől, pedig olyan emberek voltak a törzsvásárlói, mint Winston Churchill, Elvis Presley vagy Brigitte Bardot.
Egyszer megkérdezték tőle, nem találja-e furcsának, hogy miközben egy világhírű luxusmárka viseli a nevét, ő maga legszívesebben spagettit ebédel. A válasz úgy hangzott: “egyáltalán nem olyan könnyű igazi al dente spagettit főzni”.
Forrás: gusto.hu