Új kezekben a Tormore Distillery

TORMORE DISTILLERY

A kortárs whisky ipar tulajdonosi struktúrája az elmúlt években sokkal inkább az újonnan nyíló, független lepárlók térképre kerülésével formálódik tovább, semmint a korábban megszokott nagy méretű cégek összeolvadásával. A főzdére vágyó társaságok inkább építenek maguknak, hiszen amikor szárnyal a biznisz, ugyan ki akarna eladni whisky lepárlót? A Pernod Ricard-on kívül..

A mai hír több oldalról nézve is érdekes. Egyrészt senkinek nem lehet kérdéses tovább, hogy annak ellenére, hogy a Pernod Ricard a második legnagyobb szereplője a skót whisky iparnak, bátran adogatja el a termelő egységeit, ezzel pedig látszólag nem a pozícióit vagy elhivatottságát bizonyítja. Pedig lehet, hogy simán csak egyfajta stílusról van szó, ahol a gazda, esetünkben a Pernod Ricard, nem tekint máshogy a skót whisky üzletágára sem, mint bármi egyéb alkoholipari befektetésére. A dolog mögött mozgó stratégia egy külön novellát megér, talán egyszer lesz idő megírni. A dolognak azonban van pozitívuma is. Az elmúlt tizen-pár évben a BenRiach, a GlenDronach, a GlenAllachie, mind sikert sikerre halmozott azok kezében, akik a Pernod portfólióból azt megvásárolták. Megtehette volna a Pernod, hogy ezeket a helyeket inkább bezárja, vagy épp csak annyira foglalkozik velük mint az összes többi helyével, nem adva teret annak, hogy új piaci szereplők lépjenek a játékba. Helyette az eladások révén a szemünk előtt nőtt ki egy független, skót szakmai alapokkal megerősített kis társaság, a Billy Walker-féle cég, hogy soha nem látott magasságokba emelje a BenRiach-GlenDronach duót, amikkel a Pernod nem igazán csinált semmit. A történet vége ugyan az lett, hogy szintén soha nem gondolt összegért sikerült ezeket a felfuttatott helyeket egy olyan új gazdának adni, akik már bőven a Pernod Ricard szintjén játszanak, vagyis csak belépett a játékba egy veszélyes ellenfél, esetünkben a Brown Forman. De ez sem okozott ezek szerint gondot a tekintetben, hogy ismét eladjanak egyet a csendes lepárlóik közül (igazából a Pernod lepárlói szinte mind “csendesek”, a szó azon értelmében, hogy sokszor még alapsoruk sincs..), a GlenAllachie-t, amit szintén Walker és csapata emelt a jelen sztárjává. Végülis jó fej a Pernod, mert ezek nélkül a mozgásai nélkül egy csomó kiváló single malt ismeretlen lenne..

De még mindig van tovább, ez pedig a mai nap híre, miszerint a Pernod Ricard eladta a Tormore Distillery-t a független Elixir Distillers nevű cégnek. Egy főzde tehát ismét “megmenekült a nagy, gonosz multi kezéből” – lásd még mint egyfajta megközelítés – , vagy egy újabb főzde kapott esélyt a Pernodtól, hogy megmutassa mire is képes ha nem egy mega-istálló része, hanem csak rá fókuszáló csapat kezébe kerül. A hír szereplői közül a Pernodról írtam már sokat, az üzlet másik résztvevője pedig az Elixir onnan lehet ismerős, hogy ez az a cég, amelyiknek a legfontosabb része éppen a Pernod Ricard kezébe került pár hónapja. Ez volt az a bizonyos tranzakció, amiben a Singh testvérek eladták brutális meglepetésre a világ legjobb és legsikeresebb whisky kiskereskedelmi brandjét, a The Whisky Exchange nevű portfóliót, benne a webáruházzal, a partneri portfólióval, a szintén ehhez a cégcsoporthoz tartozó whisky aukciós oldallal, a London Cocktail Week nevű sikeres rendezvény jogaival és egyéb hasonló, szakmai elemekkel, eseményekkel. A Singh család kezében maradt a független palackozóként és brand promóterként is működő Elixir Distillers, pár ma már jónevű indie branddel, és már akkor ismert tervekkel, mint saját lepárló. Ez pedig egy újabb csavar a történetben (amellett, hogy nem tudjuk, ez a mai Tormore vétel-eladás alapból része lehetett a Pernod Ricard-Singh család közti üzletnek, vagy később jött az ötlet), hiszen az Elixir már pár éve bejelentette, hogy épít Islay szigetén egy új lepárlót, a ma már nevet is kapott Portintruan Distillery-t. Ezzel a Tormore vásárlással máris két főzde birtokosai és a lepárló tulajdonlás száma alapján máris nagyobbak mint a Nikka (Ben Nevis), J & G Grant (Glenfarclas), Isle of Arran Distillers (Arran és Lagg), a Rémy Cointreau (Bruichladdich) vagy a Campari (Glen Grant), a La Martiniquise (Glen Moray) amik nem rossz nevek. A két főzdével (nyugodtan készpénznek vehetjük a Portintruant is már) pedig darabszámban is azonos szinten lesz, termelési mennyiségben pedig sokakat le is hagy a J & A Mitchell (Springbank, Glengyle), a Loch Lomond Group (Loch Lomond, Glen Scotia), sőt bár mennyiségben nem, de két főzdés gazdaként a LMVH (Glenmorangie, Ardbeg) is szomszéd ebben a csoportban.

A Tormore papíron közel 5 millió liter alkoholt képes előállítani, ehhez még majd jön a Portintruan termelése 2024-től. A szerződés értelmében a Singh család a lepárlóval együtt a készleteket is megvásárolta, így a brandépítés azonnal elkezdődhet. Ismerve az Elixir csapata mögötti kreatív erőt, véleményem szerint hamarosan egy nagyon is izgalmas vizuális sorral fogunk megismerkedni a Tormore neve alatt. De mit tudunk a Tormore Distillery-ről? A főzde legismertebb tulajdonsága a neoklasszicista és modern elemeket ötvöző megjelenése. Tulajdonképpen a legegyedibb stílusú Speyside lepárló a maga építészeti elemeivel. Nevezhetjük zseniális húzásnak is, hogy egy olyan lepárlót vásárolt meg az új tulaj amelyik szinte kiabál a látogatókért. A látvánnyal pedig nem lesz gond..

TORMORE DISTILLERY

A főzde az 50-es évek végén született, 1960-tól termel, ezzel pedig a skót malt lepárlók azon generációjába tartozik amelyik a jelen whisky-boom előtti korszak utolsó nagy főzde építési hullámának született. Már így is szépkorú, hatvan év feletti szolgálati idővel rendelkezik, és a whisky mai új korszakában új fejezetet is kezd a Tormore. Igazán szép időszak néz ki neki! Az Elixir nagyon pozitívan áll a Tormorehoz, a tervek nagyok és eddig a cég és a mögötte álló emberek mindig is azt bizonyították, hogy ha valamit elterveznek azt véghez viszik és ezekből mindig a skót whisky (is) profitált. Az eladó Pernod pedig az aktív portfólió kezelés részeként, a számukra kevésbé fontos Tormore árából a Miltonduff és az Aberlour termelési kapacitásának növelését tudja támogatni (a Scapa ismét kimarad…)

TORMORE DISTILLERY

A hír tehát sokkal komplexebb annál, mint ami elsőre látszik, vagyis, hogy a Pernod megint eladott és a vevő majd megint jól jár. Hiszen egyrészt egy lepárló új korszakot kezd, soha nem látott potenciált kap, született egy új, adataiban is versenyképes független játékos az Elixir Distillers személyében, a Pernod Ricard növeli a skót whiskybe fordított összeget és fejleszt egyéb lepárlókat, a fogyasztók hamarosan kétséget kizáróan remek Tormore szelekciót kapnak majd, és még lehet sorolni mennyi apró eleme fontos egy ilyen tranzakciónak.

Sok sikert Tormore, mert bár karrierem során eddig pár palacktól eltekintve nem igazán győztél meg, de ahogy a GlenAllachie példája is bizonyítja, mindenhonnan van visszaút. Akik egyébként most szintén kaptak egy kihívót a Tormore személyében. Zajlik a whisky világban is a trónok harca…

A whisky világáról a Barman’s Choice blogon találhatunk több információt. A Facebookon ugyancsak Barman’s Choice név alatt a platformnak megfelelő, rövidebb, napi bejegyzésekket, friss és gyors híreket, részben szakmai részben privát gondolatokat lehet olvasni. Ugyancsak a Facebookon olvashattok a Whiskygyűjtés és befektetés oldalon a – meglepő módon – whisky gyűjtés és invesztíció témakörben. Instagramon a (@barmanschoice) tagot érdemes követni.

Forrás: scotchwhiskyblog.wordpress.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük