A címben szereplő kérdés persze költői. Vannak mindenféle trendek a whisky világában de a hordóerősségű maltok nem újdonság. Talán csak az, hogy sokkal bátrabban nyúlnak hozzá a hivatalos kiadások során is a cégek. Az okok nyilvánvalóak, boncolgatni nem érdemes túl mélyen. Az alábbi három single malt újdonság megmutatja, hogy az szerte Skócia területén elhelyezkedő lepárlók stílustól, lokációtól, piaci pozícióktól vagy fogyasztói bázistól és tulajdonosi struktúrától függetlenül is adnak ki cask strength verziókat. Ez pedig a sokat emlegetett mainstream vonal egyik leglátványosabb, mondjuk úgy legerősebb elmozdulása amire az iparág ebben a szegmensben képes.
Kezdésnek itt egy régi játékos, a Bunnahabhain Distillery 2023-as hordóerősségű 12 évese. Annak ellenére, hogy a Bunnahabhain az egyik legismertebb név a whisky világban és a 12 éves az egyik legjobb belépő malt, sokáig nem szerepelt az alapsorában cask strength verzió. Miközben azért a legtöbb lepárló amelyik több elemes alapsort állít ki évek óta tart magas fokolású kiadást a kínálatában. Valahogy a Bunna nem volt ebben érdekelt. Aztán kihozták a 12 éves Cask strength változatát ami kiváló minőséget és remek sikereket hozott a palackozásnak. Így a pozitív reakciók miatt folytatódik a sorozat. A Bunnahabhain 12 Year Old Cask Strength Edition 2023 a harmadik formátum az első megjelenés óta, hozza a housestyle sherried-nutty-sweet vonalat ezúttal 60.1 % abv-vel.
Az azonos istállóban szereplő – Distel/Burn Stewart – Deanston Distillery nem csak a hordóerősségű malt tekintetében volt lemaradva sokáig hanem alapvetően a bármilyen kínálatban. Aztán a Distel érkezése felkavarta az állóvizet és a Burn Stewart lepárlói soha nem látott aranykorszakba léptek. Felújítások, minőségi változás, arculati frissülés, a kínálat drámai méretű változása. Ma már csak az nem talál kedvére való Bunnahabhaint, Deanstont, Tobermoryt vagy Ledaigot aki nem akar. Zárójelben, azzal, hogy a Heineken megvásárolta a Distel egy nagy adag részvényét, elsősorban az afrikai bor és sörpiaci jelenlét miatt, lehet, hogy kérdésessé teszi a skót whisky divízió jövőjét. Bárhogy is lesz, akár megmarad egyben a portfólió akár eladásra kerül bármelyik, a lehetséges vevők igen jó pozícióban és igazán jó kondícióban lévő főzdéket, márkákat, piaci pozíciókat és minőséget kapnak. Szóval a Deanston, ami időnként olyan érdekes párlatokat képes mutatni amivel még a leginkább elborult waxhead rajongók is meg kell barátkozzanak. Bizony, a Deanston párlata minden hendikep ellenére tiszta, egyenes és időnként viaszos jegyeket mutatnak egy élvezhető szárazsággal a lecsengésben. Remekül sminkelhető, bár szerintem felesleges. Ennek egyik példája volt a Virgin Oak megjelenés ami akkoriban egy merész kihívás volt a hordó típus okán, de a Deanston határozottan megugrotta a kívánalmakat és az újhordós maltok közt az egyik legjobb verzió lett. Most ennek a Virgin Oak-nak hozzák ki a hordóerősségű változatát, 58.5 % abv-vel. Deanston Virgin Oak Cask Strength Batch No.1 Edition 2023. Szűz még sosem volt ennyire erős(zakos)…Megjegyezném még, hogy a virgin oak tizen-éve még veszélyes terep volt, a sztereotípiák még mindig velünk élnek a túl agresszív fa kijelentés mögött, de a valóságban a skót whisky ipar nem lazsált és szépen kitanulta, kitalálta a virgin oak használatát. Ma már kimondottan remek virgin oak érlelések jönnek mindenhonnan és a domináns fás-fűszeres jegyeket be tudták szelidíteni egy édesebb vonal alá. Aki whiskyzik annak remek felmérő arról, hogy hol is tart az egyéni fejlődése vagy, hogy mennyire figyel oda valójában arra amit iszik, hogy vajon felismerte-e enélkül a poszt vagy posztban leírt mondat nélkül is, hogy a virgin oak tekintetében bizony van elmozdulás. Ráadásul pozitív és jól behatárolható karakterfejlődés. Hm? Észrevetted? Őszintén..
A régóta ismert és a feltörekvő márka mellé harmadik példaként jöjjön egy újonc. A Torabhaig Distillery nagyon hamar komoly elismerést vívott ki magának nyugati pártokról érkezve. Nem csak a western highland stílust újra felemelő főzdék egyikeként, nem csak a közösségi szerepe miatt Skye földjén, nem is mint a kihívójaként, hanem szakmai és minőségi irányból is az egyik legjobb lepárló Skóciában. Nagy elismerés ez. A Torabhaig Legacy Series néven mutatkozott be a nagyközönségnek, jó ideje az Allt Gleann nevű, a márkának a jövőről szóló elképzeléseihez mérten kicsit tőzegesebb formátum szerepel a polcokon. Ennek hozzák most ki a hordóerős változatát és egyben le is zárják a Legacy Series Allt Gleann név alatt futó stílusgyakorlatot. Rövid örökség volt de ne feledjük a Torabhaig alig fél évtizedes maltokat tud jelenleg piacra vinni, szóval szerintem jár a kalapemelés. A Torabhaig Allt Gleann Batch Strength néven kijövő, 61.1 % abv-vel bíró verzió non chill és színezékmentes, a végső fenolmérték a párlatban 22.8 ppm. Mi mást mondhatnánk mint Tora-Tora-Tora azaz Támadás!!
A fenti három példa három különböző főzde felől mutatja meg, hogy a bátor lépések az alkoholfok emelés irányába minden tekintetben egy érdekes és új, iparág egészét lefedő mozgás. Ráadásul ezek az új generációs cask strength kiadások bátran mozdulnak, hiszen a 58-60-61 % körüli fokolás a kategórián belül is a magas értékekhez tartozik. A dolog működik, láthatjuk, van itt sherried malt, virgin oak és fiatal tőzegelt párlat is ami ma már határozottan mer nyúlni errefelé. Ez pedig egy apró “győzelem” a mainstreambe belefáradó és az iparággal együtt fejlődő fogyasztói közeg egy jelentős része számára.
A whisky világáról a Barman’s Choice blogon találhatunk több információt. A Facebookon ugyancsak Barman’s Choice név alatt a platformnak megfelelő, rövidebb, napi bejegyzésekket, friss és gyors híreket, részben szakmai részben privát gondolatokat lehet olvasni. Ugyancsak a Facebookon olvashattok a Whiskygyűjtés és befektetés oldalon a – meglepő módon – whisky gyűjtés és invesztíció témakörben. Instagramon a (@barmanschoice) tagot érdemes követni.
Forrás: scotchwhiskyblog.wordpress.com