Itt van az ősz, itt van újra, itt van a Special Release, itt van újra!
Idén is folytatja a Diageo az elmúlt években az SR palackokkal a “hogyan tudunk minél modernebbnek kinézni a színes és gyors benyomásokkal bombázott fiatal generáció számára?” gondolatvilágot és ahogyan arról mindig megemlékezek, a tükör-effektust. Előbbi korjelenség, minden termék igyekszik alkalmazkodni a 21.századi kihívások és lehetőségek területén az új fogyasztói rétegek, új generációk vélt vagy valós igényeihez. A tükör-effektus pedig az én meglátásom szerint mindig is jelen volt ebben a sorozatban csak értelmezni kellett. Azt, hogy a Diageo Special Release leképezi nem csak az iparági irányokat – sőt egy lépéssel előrébb is jár sokszor – hanem a globális trendeket is. Társadalompolitikai globalizmus whiskybe öltöztetve.
Az idei sorban nyolc malt kapott helyet, jól ismert szereplők és hosszú idő után egy újonc is. Minden palackozás saját kis mini-identitást kapott amit egy-egy mondatba sűrítettek a marketingesek, míg a megjelenés az elmúlt pár évben megszokott pszichedelikus kísérletek után kicsit finomodni látszik. De nem kell aggódni, kapunk idén is rendesen vizualitást. A jelek szerint még tart a cucc, még egy kicsit rajta vannak…
A hordózás viszont egyértelműen bizonyítja a fentebb és korábban emlegetett tükörkép effektust, hiszen a skót whisky jelenlegi és a közeljövőben várható irányát az egzotikus hordóhasználat tekintetében kimaxolja a Diageo. Kezdésnek nézzük is az egyik legbizarrabb palackozást.
Mortlach The Katana’s Edge NAS 58% abv
Korjelölés nélküli Mortlach, amit lehet akár elmozdulásnak is tekinteni, hiszen a Mortlach dícséretes módon az alapsora döntő részét (és a Special Release sorba emelt maltját is legutóbb) korjelölten jeleníti meg. A név egyértelmű japán hatás, ennek pedig evidens oka van. A Mortlach idén egy Kanosuke Distillery-ből származó hordóban kezdte életét, majd egy pinot noir finisht kapott. A Kanosuke az új sztár, de legalábbis nagy figyelmet kapó lepárló Japánból. Annyi köze van a Diageohoz, hogy a cég egy szakmai befektetőcégen keresztül részesedéssel bír a főzdéből. Oké, hétköznapi történet, házon belül használnak ilyen-olyan hordókat más-más stílusú lepárlókból a portfoliójukból de, hogy miért kellett ezt még pinot noir hordóban is megjáratni, arra a válasz csak annyi, hogy “egyensúlyba hozzák az édes és a fűszeres jegyeket”. Oké. Egy villanásnyi katana csapással sikerült megint sebet ejteni egy legendán. A korrektség miatt jegyezzük meg azért, hogy általában a Diageo SR cuccok minden kritika ellenére azért jócskán megállják a helyüket a legfurább formában is, főleg ebben az egzotikus korszakban. A Mortlach megjelenése tartja a márka signature palack formáját, a címkén pedig egy szamuráj, amolyan marvel-manga kombó formában. De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Talisker The Wild Explorador NAS 59.7% abv
Méginkább emeljük a tétet egzotikum kérdésben amikor a Talisker idei SR megjelenésére nézünk. A palackon Gergely Róbert 1993-as balatoni turnéjáról ismerős plakát stíl, a vad felfedező szeli a kékséget. Az meg, hogy a Taliskert white-tawny-ruby port cask érlelésben kapjuk…tényleg előjön az évtizedekbe telt törlés után az ember fejéből, hogy “..távol otthonától kóborolt..emmm..mmm…lálálá..”. Most kezdjük el ostorozni a Talisker Port Ruigh kiadás kedvelőit, hogy tessék, látjátok mibe kergettétek a szerelmetekkel Emmanuelt?? De mondjuk helyette azt, hogy úgysem tudtuk kikerülni, hogy a Mortlachot ért katana csapás szele ne mészárolja le a Taliskert is, ezért legyünk túl rajta, oké, tripla port cask érlelés, pazar innováció. De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Oban 11 Year Old The Soul of Calypso 58% abv
Maradunk a tengeren – vagy nem – az Oban esetében, ami a következő szereplő. Szinte felüdülés az “egzotikus” hordók sorában az a caribean rum cask finish amivel ezt a 11 éves maltot kezelték. A Port cask (egyféle!!) és a Rum Cask is teljesen elfogadott metódus a skót whisky érlelésben ezért itt szinte nincs is sokmindent kritizálni. Az Oban egészen jól befészkelte magát a Special Release gárdájába az elmúlt években, aminek azért örülök mert így a szűk alapsor – értsd a 14 éves – legalább békén van hagyva. Ja igen, hogy miért kérdéses, hogy a tengeren maradtunk-e vagy sem? Azért mert az én generációmnak a Calypso az Jacques-Yves Cousteau kapitány hajójának a neve, ebből asszociáltam. Bár azt hiszem a balatoni (a szerelem dalára elindult..áááá bazz a rohadt agybogár..) nyaralások Calypso jégkrémén edződött új generációja sokkal rugalmasabban tud kötni a karibi rumra, ezt nem tagadom. A címkén karibi karnevál jelenet, a névből következő soul zene utalás így kicsit ambivalens, de ilyeneken egy SR kapcsán már nem akadunk ki. Oban rum finish. Oké. De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Clynelish 10 Year Old The Jazz Crescendo 57.5% abv
A muzsika hangjain utazunk tovább (ugye, hogy a helyére kerül a Gergely Robi plakát utalás..?), a soul után felerősítünk, egy Clynelish crescendo érkezik. Szinte puritán a first fill bourbon érlelés, a fekete jazz trombitás pedig világnézet szerint lehet kulturális kisajátítás, esetleg rassz kvóta. De valójában az eddigiek közül ez a Clynelish a legjobban kinéző grafika. A legjobb dolog egy kortárs, official, SR Clynelish kapcsán ma az, hogy nem sok egyebet lehet róla elmondani. De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Singleton of Glendullan 14 Year Old The Silken Gown 55% abv
Ezúttal az amerikai piacon vitézkedő Singleton, azaz a Glendullan reprezentálja ezt az esernyő brandet, Chardonnay de Bourgougne French oak cask érleléssel. Fancy..Nagyjából annyira mint amennyire egy Singleton és egy lejáratott chardonnay bor fancy tud lenni..A doboz viszont szerintem jól sikerült, érdekes keveréke az elmúlt években megszokott SR dizájnnak és a független palackozók képvilágának. Elegáns, kellemes színek, marad továbbra is a nyárias hangulat, a név sugallja a lágyságot..Végülis mi rossz lehet egy Glendullanban? De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Lagavulin 12 Year Old The Ink of Legends 56.4% abv
A Special Release törzsgárdatagja az alapsori szerepét itt kiélő hordóerősségű Lagavulin menetrendszerűen befutott idén is. Abban biztosak lehettünk, hogy nem fogjuk megúszni az egzotikum jegyében a tequila cask érlelt valamit és mivel a Diageo mindenféle szívfájdalom nélkül egyszer már beáldozott mezcal cask érleléshez Lagavulint, még csak fel sem háborodhatunk, hogy idén Don Julio ismét egy Islay maltot igényelt magának. A megjelenés érdekes, egy tetovált közép-amerikai lány figura (elég fura az elvékonyodó keze, nem?). Felmerül a kérdés, hogy a whisky nevében szereplő ink szó az most arra kellene sarkalljon minket, hogy keressük a szokásos keresztértelmezést a tinta-tetoválás-inka szavak közt, majd ebből a szociális közeget sugalló helyzetből asszociáljunk a tequilára? Cseh Tamással kérdezem: Nem lesz ez egy kicsit sok? Mindenestre a fekete trombitás után egy latin félmeztelen nő, hááát Diageo, ez így egyre melegebb..(jaj, nem akarom elkiabálni..) De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Glenkinchie 27 Year Old The Floral Treasure 58.3% abv
Negyedik alkalommal szerepel a Glenkinchie a Special Release sorban 2007-es debütálása óta és ezúttal valami igen szép és ígéretes érkezik Johnnie lowland-i otthonából! 27 éves, hordóerősségű, refill american – european barrels érlelés, szinte kiállt a klasszikus jelzőért. A megjelenése az idei sor egyik legkedvesebbje, a címkén egy kínai váza, ami utal arra az aprólékos, hosszú és precíz munkára amivel ezt a törékeny tárgyat és amivel ezt a Glenkinchie-t elkészítették. Szép kis kapcsolás. Abszolút szimpátiával tekintek erre a kiadásra. De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…biztos jó.
Roseisle 12 Year Old The Origami Kite 56.5% abv
Egy újabb japonista malt de ezúttal csak a külső megjelenésen szerepeltetve. A whisky pedig több értelemben is debütáns, hiszen ez a legelső hivatalos single malt palackozás a Diageo halálcsillagjáról, a Roseisle Distillery-ből! A malt korábban kapott egy kisebb szerepet a 2017-es Collectivum XVIII nevű blended maltban, ahol a Diageo az összes malt lepárlójából szállított ehhez a palackozáshoz, de önállóan most kóstolhatjuk először. Mindenképpen történelmi pillanat, hiszen a Roseisle az új idők gyermeke, a hatalmas és komputerek által vezérelt, sokak szerint lélektelen, a tradicionalizmust megölő ipari létesítmény, egy modern labor, egy termelőház. Talán ezt ellensúlyozandó a Diageo a Roseisle Special Release megjelenésnek adta a legszebb külsőt idén. Elsőre engem egy régi Samaroli Longrow palackra emlékeztet a címke de ahogy a név jelzi, itt egy japán origami sárkányról van szó. Talán itt is a kínai vázához hasonló utalás van elrejtve a türelmet, pontosságot igénylő origami és a könnyen, szabadon és kiszámíthatatlanul szálló papírsárkány szimbólumban? Mindenestre egy nagy és szép belépő, egyben jelzi azt is, hogy hogyan dolgozik a Diageo. Nem azért vártak 12 évest a Roseisle megjelenéssel mint amiért a Daftmill például, az önmagától elvárt minőség miatt hanem azért mert a Diageo 12 éves rotációban dolgozik a legtöbb maltjával a blendjeihez. Igen, az alapsor os Diageo maltok korjelölt verziói általában azt a formát mutatják meg amire Johnnie éhes. Vagyis biztosak lehetünk benne, hogy abban a blendben amihez a Roseisle is fel van használva, ott az 12 éves formában kerül a komponensek közé. A nagy kérdés persze az, hogy lehet-e, tudunk-e majd Roseisle housestyle-ról beszélni vagy ez a deklaráltan termelő kapacitásként használt főzde a gazda igényei szerint fog karaktereket váltani? Ehhez kell sok-sok Roseisle eldönteni a kérdést de egyelőre nem úgy tűnik, hogy a Roseisle egy olyan single malt ami állandó szerepet fog kapni a Diageo malt portfolióban. Ezzel viszont, hogy a SR sorban bukkan fel ad egy kis újabb figyelmet a sorozatnak, akár a gyűjtők számára is, akik a Brora és a Port Ellen kiszállása után érdekesség nélkül maradtak. A Roseisle új generációs jelenléte elindíthatja a lepárló karrierjét a fogyasztói-gyűjtői vonalon is.
Összefoglalásként elmondhatjuk a Special Release 2023 sorról, hogy színes és hektikus. Majdhogynem kaotikus. Rengeteg hordóvariáció, a sorozat szinte kísérleti terepként vagy egzotikus játszótérként funkcionál az elmúlt években. Továbbra is letükrözi az iparág és a körülötte zajló világot. Az elmúlt években megszokott kötés a társadalmi vagy globális trendekhez idén a nemzetközi kulturális kötődésekre van kihegyezve. Ahogy általában mondják: global craft and culture. Nézzük csak meg újra a címkéket! A katana a japán kardkészítés művészetének csúcsterméke, elkészítéséhez rengeteg szakértelem, idő és kézügyességét kell. Craft? Igen. Igazi kézművesség. A Singleton of Glendullan címkén megjelenő barackszín ruhás hölgy a francia divatvilágra utal, ahol szintén felbukkan az egyediség, az aprólékos munka, maga a tervezés és varrás, a kivitelezés. Ott az elegancia hiszen a legszebb ruha is csak akkor ér valamit ha azt van aki kellő módon tudja viselni. A tehetségből kinőtt divatházak is egy gyűszűvel és tűvel kezdődtek, kézműves munkával. A Lagavulin címkén díszelgő tetovált inka lány hátán a tetoválás egyértelmű. Mi kell a modern világban több mint a tetoválás ha valódi kézműves és időigényes, aprólékos munkáról akar valaki beszélgetni? A Roseisle origami és a Glenkinchie kínai vázája már meg lett említve mint a keleti türelem két művészi szinte emelt kézműves alkotása. Az Oban karibi soca táncosa talán kevésbé passzol, még a sok időt igénylő karneváli jelmez elkészítése sem feltétlenül klasszikus kézművesség, de..végülis miért ne? A zenei vonal behozása viszont már lehet egyfajta egyediség, amire felhúzható a Clynelish jazz vonala is. Improvizatív, egyedi, harmónikus. Mind megfelel a nem kommercionálisnak elképzelt tehetség jelzőjének. Ahogy legalább akkora művészet egy hajót az ismeretlen vad vizeken irányban tartani mint megírni és eljátszani egy dalt, vagy összehajtogatni egy origamit. Ez a “művészet” és tehetség látható a Talisker hajós ábrázolását is.
A globális vagy nemzetközi vonalat a kézműves tartalom mellett pedig elég jól felismerhető módon jeleníti meg a Diageo. A portugál hajós és felfedező és a három port cask a Talisker esetében. Az inka tetovált indián lány és a latin kultusz ital a tequila hordója a Lagavulin esetében. A japán katana hagyományai a Mortlach megjelenésen. A kínai váza a Glenkinchie címkén. A szintén japán origami a Roseisle sajátjaként. A karibi világ vibráló szabadsága az Oban soca táncosával a címkén. Az eklektikus, fekete hangulatú jazz világ a Clynelish esetében. A francia sikk a Glendullan hölgyén keresztül. Mind-mind megkapta a maga irányát kulturálisan, amihez a Diageo adta a skót single maltot és azt a tudást amit a hordóválogatás jelez. Japán utaláshoz Kanosuke hordó, portugál irányhoz Port cask, latin világhoz tequila hordó, francia elegancia mellé chardonnay cask, karibi fílinghez rumos hordó, amerikai jazz mellé bourbon hordó..
Azt látjuk tehát az elsőre össze-vissza, too much és kritikákat generáló érlelések és megjelenések tekintetében, hogy egy a Diageo szokásos aprólékos, remekül átgondolt és vérprofi munkával összerakott sorról van szó. Ahogy azt a korábbi Special Release sorok esetében vagy a Game of Thrones széria esetében, és úgy általában minden Diageo válogatás esetében megtapasztalhattuk. Ez bizony kőkemény profi munka.
De mivel én konstans szkeptikus vagyok, maradjunk abban, hogy…a Diageo Special Release 2023..biztos jó.
A whisky világáról a Barman’s Choice blogon találhatunk több információt. A Facebookon ugyancsak Barman’s Choice név alatt a platformnak megfelelő, rövidebb, napi bejegyzésekket, friss és gyors híreket, részben szakmai részben privát gondolatokat lehet olvasni. Ugyancsak a Facebookon olvashattok a Whiskygyűjtés és befektetés oldalon a – meglepő módon – whisky gyűjtés és invesztíció témakörben. Instagramon a (@barmanschoice) tagot érdemes követni.
Forrás: scotchwhiskyblog.wordpress.com