Folytatódik a Glenmorangie Distillery jelenleg futó, évente új taggal bővülő sorozata, a “Tale of …” név alá rendezve. Bill Lumsden whisky kreátor aktuális játszótere több érdekes összefüggésre is rávilágít a kortárs whisky business tekintetében.
A történet, vagy stílszerűen mesesorozat, bő két évvel ezelőtt kezdett, magyar léleknek kedves kiadással. A Glenmorangie Tale of Cake (magyar becenevén Sütimese) tokaji hordókban finiselt maltokból lett alkotva. Sokszor elmondtam, tartom is, hogy a skót single malt és a tokaji hordók kapcsolatában áttörésnek tartom ezt a palackozást, mert először sikerült minőségben is megmutatni mit lehet kihozni a tokaji hordókból. Különösen úgy, hogy a Süti volt az első kiadás amelyik ezt képes volt több ezres palacknyi mennyiségben kiadott formátumban hozni. Szemben a korábbi próbálkozások single cask vagy small batch formátumával, döntően független palackozóktól. Tény az is, hogy az elmúlt éveket jogosan nevezhetjük a tokaji hordós érlelések reneszánszának, hiszen hosszú idő után, az épp az egzotikus hordók felé forduló skót whisky megtalálta a minőségi forrásokat a magyar hordók felé.
Tavaly követte a sorban a Glenmorangie Tale of Winter nevezetű, ami marsala cask utóérlelést követően lépett be a sorozatba. Itt is, mint a tokaji verzió esetében, a back-story (ami szinte elengedhetetlen eleme a nagy brandek palackozási marketingjének) az alkotó Lumsden emlékeire építkezett. Míg a Cake esetében a gyermekkor és a nagymama süteményei ébresztettek whiskyre alkalmazható analógiát a mester fejében, a Winter, már csak megjelenési ideje okán is, a karácsonyi hangulat fűszeres-édes világát idézte. A maltban is, Lumsden elméjében is.
Ezt a vonalat viszi tovább az új tag, a Glenmorangie Tale of Forest megjelenés. Itt a “mese” az, hogy Lumsden ezúttal a lakóhelye környéki erdők aromáit, élményeit igyekezett folyékony formába álmodni. Az innováció ezúttal nem feltétlenül az érlelés és a hordók felől jön, hanem az előállítás során alkalmazott mód felől. A Forest koncepciója az volt, hogy az árpa szárítása során nem a tradicionális tőzeg felé mozdultak el, hanem boróka, hanga és nyírfa került a tűzre aminek a terv szerint a füstje kellő aromákat ad a desztillálásra kerülő árpamalátának. A végeredményben a készítők az érlelés után felismerhető fenyő, moha, boróka, menta, eukaliptusz, vérnarancs és kellemes füst karaktereit ígérik. Ezzel erősítve a marketingesek által elképzelt mesét, és alátámasztva a csomagoláson megjelenő vizuális reflexiókat. A doboz dizájnere egy ismert keleti művész volt (amúgy is manapság a Glenmorangie beleszeretett a keleti, varázslatos, kreatív alkotók, színek és virágok világába lásd még Glenmorangie 18 Year Old Azuma Makoto Limited Edition), aki thaiföldi erdők világát képzelte el a Tale of Forest megjelenéséhez.
Amire a bevezető sorokban pedig utaltam, az érdekes összefüggések, azok szimplán azok, hogy az egyik legismertebb és legnagyobb név, mint a Glenmorangie, hogyan alkalmazkodik (vajon diktál is?) ahhoz a kortárs mozgáshoz, ami a skót whisky tekintetében látható. Kezdve a már felemlegetett egzotikus hordóktól a vizuális elemekig. Utóbbi az az elem amit az elmúlt években sok márkától láttunk az arculat megújulás címe alatt. Vagyis a nagy és világos csomagoláson erőteljes és figyelmet generáló betűk színes formában. Emlékezzünk a sok véleményt generáló Benromach fehér-vörös hasábjaira, a BenRiach fehér-fekete váltására, a Talisker sosem látott élénk színeire. Sőt, maga a Glenmorangie is épp az egész alapsorát megújította vizuálisan, eléggé megosztó módon. Ehhez mérten a Tale sorozat már az első megjelenésétől a márkához mérten nagyon élénk, színes, a back up story-t erőteljesen támogató megjelenést kapott. Ha a dizájnt fogadjuk el a korszak vezető marketing elemének, vagy legalábbis megfigyeljük az aktualitásokat, azt kell mondjuk, a Private Edition letisztult, monokolorisztikusnak ható csomagolása (és persze a szinte kimaxolt formái a megszokott hordótípusok használatának) szinte meg is pecsételte a széria sorsát. Nem tudom, hogy mennyire volt az oka a váltásnak ez, vagy más egyéb, de tény, hogy pont a sorozatrendezés a másik elem amire figyelmet érdemel. Vagyis az, hogy a múlt évtizedre jellemző mozgás, egy befejezett – kivezetett sorozat után hosszú idő után indult új valami, mostanában nem hagynak pihenni minket egyetlen percre sem a lepárlók, cégek. Ahogy a Macallan úgy építi a sorozatait, hogy egyszerre futtat többet, majd amikor kifut az egyik máris váltja egy másik, úgy volt szinte folyamatos az éves megjelenés módszerét alkalmazó Glenmorangie-nál is a váltás a Private Edition és a Tales közt. Persze a core range és az annual release általában egy ekkora márkánál csak az erős vázat adja, a kínálat ennél színesebb, néha szó szerint is. A Glenmorangie travel retail és alkalmi kiadásai példázza ezt is.
Összefoglalva, a Glenmorangie Tale of Forest viszi tovább a hamar népszerűvé vált szériát, alkalmazkodik a körülötte egyre inkább színesebb világhoz, limitációhoz mérten az árazása megfelelő (75 font), továbbra is arculatot ad a Glenmorangie és Lumsden irányából megszokott tartalmi extráknak, a “szövegnek” ha úgy tetszik, és kellő mértékben egyensúlyoz a populáris és az experimentális karakterek közt. Talán még azt is megkockáztatom, hogy szinte új lendületet kapott az innováció, ami eddig találkozott a piac pozitív reakcióival. Ami mondhatni megszokott ennél a whiskynel, az annyi, hogy bourbon cask érlelt, döntően refill, és a 46% abv-s alkoholfok.
A kérdés már csak annyi, hogy vajon be akar-e vinni minket az erdőbe Lumsden és a Glenmorangie ezzel a sok érzelmes, hangulatos elemmel vagy van erőnk elszakadni saját manipulált és sztereotíp indíttatásunktól és valóban felismerni a karaktereket a Tale of Forest whiskyben…Egy erdei séta mindig felfrissíti az embert. Előtte azért még ugorj be a kedvenc whisky boltodba és kapj fel egy Glenmorangie-t. Hagyd magad. Néha a klasszikusok is tudnak frissek maradni egy jó kis sztorizással.
A whisky világáról a Barman’s Choice blogon találhatunk több információt. A Facebookon ugyancsak Barman’s Choice név alatt a platformnak megfelelő, rövidebb, napi bejegyzésekket, friss és gyors híreket, részben szakmai részben privát gondolatokat lehet olvasni. Ugyancsak a Facebookon olvashattok a Whiskygyűjtés és befektetés oldalon a – meglepő módon – whisky gyűjtés és invesztíció témakörben. Instagramon a (@barmanschoice) tagot érdemes követni.
Forrás: scotchwhiskyblog.wordpress.com