Rrrrrrrejtély! – Az új Ardbeg lesz a whisky világ Kék Mauritiusa?

Arrrrrrrdbeg

Az elmúlt hetekben jelent meg a legújabb Ardbeg limitáció, amivel az Ardbeg Distillery hivatalosan is búcsút vesz tizenhárom év szolgálat után Mickey Heads distillery manager-től. A palackozásról már tavaly tudni lehetett, de a napjainkban megszokott pandémia miatti csúszás itt is kicsit borította a terveket. A lényeg az, hogy az ital megjelent, már természetesen el is kapkodták, és az ára szintén szokás szerint, lassan el is kezdett felfelé csúszni.

Az eredeti nagyjából 140-150 font értékű whisky jelenleg 200 font felett jár. Vannak persze vadabb árak is a másodlagos piacokon de a kérdés, hogy vajon megy-e még sokkal feljebb ezúttal egy olyan érdekességen alapul, amitől könnyen lehet, hogy egyes palackjai a megjelenésnek horribilis árat is érthetnek. De valós ez a meglátás? Ahhoz, hogy ezt megvizsgáljuk és állást foglaljunk a kérdésben, nézzük először mi is ez a palack és mi az az ok amiért felmerült, hogy itt aztán valami nagy értékű “befektetés” is kinézhet a szerencséseknek.

Az Ardbeg Committee tavaly ünnepelte huszadik évfordulóját, ami önmagában is nagy esemény, a lepárló meg is ünnepelte az Ardbeg BlaaacK nevű, pinot noir cask finiselt kiadással. Ha ez nem lett volna nagy dolog a főzde életében, akkor egy másik jelentős dolog is történt tavaly, nevezetesen, hogy bejelentették Mickey Heads distillery manager nyugdíjba vonulását. Mickey 13 évet töltött el az Ardbegnél, mondhatjuk, hogy szinte végig követte a lepárló újkori történetének legsikeresebb időszakát. Islay szigetének ez a lepárlója 1997-ben került a Glenmorangie birtokába, majd mindketten bekerültek a francia Louis Vutton Moet Hennessey portfóliójába 2004-ben. A kortárs Ardbeg időszámítása a gyakorlatban többnyire 2008-tól indul, amikor már saját, azaz az aktuális tulajdonos (itt a Glenmorangie érkezését értjük alatta) ideje alatt készült párlat ért whiskyvé. Hiába voltak előtte is kiadásai az Ardbegnek, hiszen a klasszik 10 éves is már a Glenmorangie alatt érkezett, de az még készletekből kreálva. 2008-tól a megújult tíz éves formátum beköszönt a Rennaissance név alatt, és onnantól már csak mint ” cult distillery” emlegetjük az Ardbeget. Köszönhetően a remek italainak, a szokatlan marketingstratégiájának, és persze annak a követői bázisnak amit maguk köré építettek. Ebbe a korszakba érkezett Mickey Heads és ezért mondhatjuk bátran, hogy amit ma Ardbegként ismerünk az jó részben az ő munkájának is köszönhető. A lényegi alkotást persze Bill Lumsden és kollégái (mint a korai korszakban Rachel Barrie például, aki ma már a Brown Forman kötelékében felel a GlenDronach-Benriach-Glenglassaugh hármasért, korábban pedig megfordult a Morrison-Bowmore csapatában és felelt a Bowmore, Auchentoshan, Glen Garioch maltokért is). A lumsdeni vízió és Heads szakmai karaktere mind a whiskyre, mind az Ardbeg PR tevékenységére egy erős identitást ragasztott, amikor már sokszor azt hittük, hogy mindent elnyom a marketing és a hülye sztorizások, ez a két ember önmagában mindig hozta azt a megnyugvást, ami a minőségi kérdések körül felmerült. Ez a cikk most nem arról szól, hogy minden egyes alattuk megjelent Ardbeget minősítsünk, de kétségtelenül elfogadandó tény, hogy az elmúlt évtized olyan magasságokba emelte általuk is az Ardbeg whiskyket, ahol előtte még sosem jártak. Ismertségben, népszerűségben mindenképp.

Elérkezett hát az idő, amikor a páros egyik tagja kiszáll. Ezt a döntést és az elmúlt 13 évet értékelve az Ardbeg Mickey számára dedikált egy italt, a mai poszt erről a palackról szól. A whisky az Arrrrrrrdbeg nevet kapta, és talán az egyik legsajátságosabb címkézéssel került a nyilvánosság elé, kimaxolva mindent, ami eddig a lepárló ezen tevékenységét jellemezte. Szokatlan, harsány, formabontó, egyedi, fura, megosztó. Minden jelző áll. Az ital Ardbeg Committee palackozásként jelent meg, jelezve azt a munkát amit Mickey ezen idő alatt ezzel a közösséggel is végzett. Elérhetősége azonban részben a pandémia, részben üzleti és részben azon tiszteletből fakadóan, hogy Heads megérdemli, hogy minél többen értékeljék őt, a nagy nyilvánosság elé is kikerült. Vagyis a palackokat kereskedelmi forgalomban is meg lehet venni, nem csak a Committee tagoknak fentartott platformokon. Maga a whisky 51.8 % abv-vel érkezett, és először az Ardbeg történetében rye hordós érlelést kaptunk személyében. Aki követi a whisky világát, azonnal kapcsol, hogy korábban a lumsdeni kreativitás már használta ezt a formulát, a cég másik maltjánál. Ez volt a Glenmorangie Spios, a Glenmorangie Private Edition sorozatba integrálva. Mondhatjuk tehát, hogy adott volt egy formula, amit kiakartak használni az Ardbegnél is, és ehhez remek alkalmat adott az, hogy búcsúzik a distillery manager. A neki dedikált palackozás így kellően egyedi lett, és ha esetleg nem is passzolna nagyon az Ardbeg érlelési stílusához, sem a hordó okán, sem a túlzottan innovatív irányt alapul véve (bár azért az óvatosan kipróbált madeira, majd pinot noir finis már jelzi, hogy nincs bezárva ez az ajtó sem ennek a markáns párlatnak), akkor lehet mondani, hogy hát ez egy ilyen bohókás, fura, igazán meghökkentő malt lett egy stílusos búcsúhoz. Talán ezt igyekezett hangsúlyozni a whisky címkéje is. Elsőre fura lehet, hogy mi köze van egy rye cask érlelt italnak a címkén megjelenő, képregényeket idéző grafikának, ahol is Mickey mint kalózkapitány vesz szelet a privát jövője felé. Nyilván az utalás a kapitányi pozícióra van kihegyezve, a kalóz forma pedig pont a “törvényen kívüliség” vagyis az érlelés minden “szabályát” felrúgó utalás. Amennyiben “szabály” az, hogy egy erősen tőzegelt whiskyt nem “illik” rye hordóban próbálgatni. Igaz, manapság, amikor már a mezcal finish is érkezik hamarosan a Kilchomantól, vagy a Lagavulin tulajdonosa, a Diageo végig verte a tequila hordók használati jogát az érlelésben, a rye cask majdnem hagyományosnak is tekinthető, abban az értelemben, hogy az amerikai rye whiskey jelenléte az alkoholpiacon az egyik legizgalmasabb és manapság igen keresett whiskey típus lett.

Tehát adott a címke sztori, és itt fordulunk rá arra, ami igazán fura. Az történt ugyanis, hogy az Ardbegnek két különböző címkét kellett az Arrrrrrrdbeghez készítenie. Elsőre azért nagyon aprólékosan kell figyelni, hogy felfedezzük a különbséget, pedig nem is kis dologról van szó. A brit polcokra került az a címke, amit már korábbi beharangozókban is láthattunk, illetve amivel szinte minden PR anyag megjelent. Nevezzük ezt az alap címkének. A másik variáció, ami a francia piacokon került a nyilvánosság elé, azonban más. A címkén kalóz kapitányként feszítő Mickey Heads kezéből hiányzik az alap címkén rajta lévő Ardbeg palack a rajzon!
Az Ardbeg persze semmiféle jelzést, magyarázatot nem adott előre erről. Amikor a palackok megjelentek, és el is fogytak perceken belül, sokaknak fel sem tűnt a dolog. Aztán ahogy lenni szokott, végig söpört a téma az online térben, hatalmas kétségeket felvetve. Most mi történik? Valaki szintet lépett a hamisítások terén és az európai vásárlók hamis Arrrrrrrdbeget vettek? Vagy valami nyomdai hibáról van szó? És ha utóbbi, akkor ez jelent majd valami pluszt anyagilag a befektetésként vásárolt üvegek kapcsán, és nagyobb értéket a gyűjteményekbe beszerzett üvegeknek? Erről a kérdésről hamarosan. De előbb válaszoljuk meg a miértet.

Arrrrrrrdbeg with bottle

Valójában egy viszonylag egyszerű de annál inkább döbbenetes válasz van a kérdésre.

Arrrrrrrdbeg without bottle

A francia törvények és szabályozások az alkohol reklámozás tekintetében nem engdték meg, hogy egy termék címkéjén “egy üveg alkoholt” reklámozzanak.Megmondom őszintén, hogy annyira nem másztam bele, hogyan is hangzik pontosan a szabályszöveg, és eltudom képzelni azt is, hogy ahhoz is köze van, hogy a címke stílusa kicsit “rajzfilm-szerű”, és lehet, hogy áthallások miatt a kiskorúak megtévesztése az alapkérdés, de tényleg nem akartam ennyire belemászni, hogy francia jogszabályokat fordítsak. Elégedjünk meg annyival, hogy a hiányzó grafikai elem nem nyomdahiba vagy direkt értéknövelés, hanem egy helyi szabályozás eredményeként nem került a francia piacokra küldött üvegekre.

És most jön az, hogy vajon ez jelent-e valami extrát a tényen kívül a whisky másodlagos piacokon való mozgásában, vagyis az értékében az adott palacknak. Nem. Maga a whisky ugyanaz, ami ugyan önmagában nem mérvadó, hiszen sokszor láttunk már olyat, hogy ugyanaz a termék egy kicsit speciálisabb dizájnnal sokszorosa az elérhető árban kínált ugyanazon terméknek. Nem feltételezem azt, hogy akár a francia kiadás, akár az alapcímkés ára egymáshoz viszonyítva drasztikusan el fog térni a jövőben. Az nem lepne meg, ha lennének olyanok, akik megpróbálnak majd erre rájátszani, de azt hiszem még egy ilyen rövid és felületes magyarázatot adó cikk is mint ez, bőven elég ahhoz, hogy ezek a kezdeményezések ne legyenek jelentős árbefolyásoló akciók.

A gyűjtőknek azonban annyiban jelenthet pluszt, akár vadászat tekintetében is, hogy szenvedélyüknél fogva pont azokat a helyzeteket keresik, amikben minden IS megvan a kollektornak. A kiadott mennyiség és a megszokott másodlagos jelenléte ezeknek a modern kiadásoknak olyan mértékűek, hogy inkább érdekes és izgalmas lesz megtalálni amit az ember keres magának, akár a palackos akár a palack nélküli címke verzió, semmint kihívás vagy értéknövelő keresleti igény.

A whisky világában sem ritka, ha egy nyomdahiba vagy akár egy piaci specifikációhoz igazított dizájn hoz létre legendás palackokat. Nyomdahibára épp pár héttel ezelőtti palackozás okán van példánk, amikor is a Wemyss független palackozó egy Bunnahabhain palackozása kapcsán véletlenül kihagyott egy betűt a lepárló nevéből. Be is ismerték a hibát, és jelezték, hogy ez miatt nem fogják visszahívni és újra címkézni a palackokat. Hát, előfordulnak ilyenek. De ezek inkább ciki dolgok, semmint egyediséget és értéknövelést okozó dolgok a másodlagos piacokon.
Persze ettől még az Arrrrrrrdbegre ezek után duplán legendás palackozásként fogunk tekinteni, hiszen tényleg minden adott ahhoz, hogy akár az érlelés típusa, akár a palackozás oka ezt a jelzőt kielégítse, de így, hogy hozzájött még ez a grafikai eltérés is, pláne. De ettől még senki ne gondolja azt, hogy akár egyik, akár másik címkézésű üveg van a birtokában, hogy máris számolhatja az extra százezreket képzeletben. Kezeljük úgy, ahogy Mickey köszön el az Ardbegtől és az Ardbeg tőle. Egy vicces, fura de emlékezetes búcsúnak.

Jó szelet Kapitány! Palackkal a kézben, vagy anélkül (meg amúgy is tudjuk, hogy valahol a kalóz köpeny alatt rejtőzhet bármi).

A whisky világáról a Barman’s Choice blogon találhatunk több információt. A Facebookon ugyancsak Barman’s Choice név alatt a platformnak megfelelő, rövidebb, napi bejegyzésekket, friss és gyors híreket, részben szakmai részben privát gondolatokat lehet olvasni. Ugyancsak a Facebookon olvashattok a Whiskygyűjtés és befektetés oldalon a – meglepő módon – whisky gyűjtés és invesztíció témakörben. Instagramon a (@barmanschoice) tagot érdemes követni.

Forrás: scotchwhiskyblog.wordpress.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük