Legutóbb egy filozófikus megközelítéssel próbáltuk elemezni az Ardbeg Distillery várható következő megjelenése mentén az identitás kérdését. Most egy új, háromtagú miniszéria bejelentésével az Ardbeg részben megerősíti a múltkor leírtakat de egyben új utakra is indul.
Az új sor neve The Ardbeg Anthology Collection. Kicsit képzavarnak tűnik számomra az elnevezés lévén az antológia már magában egyfajta gyűjteményt jelent. Azt, hogy mit is akar majd az Ardbeg antológiába rendszerezni még teljes egészében nem tudjuk de az első tagja a sornak adhat irányt az elképzeléseknek. Mielőtt azonban rátérek még egy pár mondat erejéig maradjunk az identitás kérdésnél. Az új megjelenés identitáserősítő eleme a megszokott ardbeges promó videó amiben ismét feltűnik Shortie, aki pár megjelenés erejéig úgy tűnt kicsit háttérbe szorult. A grafika, a stílus, a narráció, a vicces történet maradt. Ez az az elem amit azt gondolom húsz-huszonöt év állandóság mellett identitásnak lehet nevezni. Ritka az a marketing vonal ami ilyen hosszú ideig arculatot ad egy márkának. Nem csak a whisky világában hanem bármilyen termék kapcsán is. Az meg, hogy az állandóan változó skót whisky marketing közegben az Ardbeg még mindig kitart ezen stílus mellett, megsüvegelendő. És én ezt identitásnak értelmezem.
De mi is az új whisky? Egy 13 éves, szokásos non chill és 46 % abv-s limitáció. A limitáció mennyiségéről nincs pontos adat a whisky azonban egyfajta újdonság az Ardbeg történetében. Egy Sauternes érlelésről van szó. Soha nem használta ezt a francia desszert Boros hordót az Ardbeg nyilvánosan még. Ellenben a testvér lepárlója, a Glenmorangie alapsorban tart ilyen verziót, ez a Nectar d’Or. A Sauternes érlelések meg amúgy is ismertek, több főzde is adott már ki hasonlót. Mennyire működik a tőzeg és az édes elemeket vonultató hordó? Arr meg vannak pozitív és negatív példák. Mennyiben tekinthető identitáshoz passzolónak egy ennyire a főzdének nem passzoló érlelés? Tulajdonképpen ez a része vitatható, sok értelme nincs is belemenni hiszen elsőre nagyon nem passzol egy tradicionalista vonalhoz, ahhoz amit a legutóbbi cikkben elemezgettem. De ha az alapján ítélnék meg egy-egy lepárló önazonosságát, hogy milyen innovációkban gondolkozik akkor talán a Glenfarclas maradna egyedül amelyik harc őre módon tart ki egy irány mellett. De az ő pozíciójuk más. Szóval mégis azt kell mondani, hogy annak ellenére, hogy egy újító vonal érkezik be az Ardbeg kínálatba maga a környezet amiben megjelenik az igenis hagyományosan ardbeges arculatnak nevezhető. Ezektől a gondolkodást generáló összeségtől emelkedik ki a whisky a sima alkohol szerepből egy filozófikusan megközelíthető témává..
Valószínűleg az Anthology Collection tartogat majd a maradék két tag kapcsán meglepetéseket, lehet ez lesz az Ardbeg boros érlelésekre felhúzott munkássága? Vajon lesz tokaji hordós Ardbeg is? Meglátjuk.
A konkrét palack, a Harpy’s Tale nevet kapta. A hárpia meséje pedig amúgy ardbegesen arról szól, hogy ismét előkerül egy misztikus kreatúra, követve az Alligator vagy a Blaaack “állatias” vonalát, a Kelpie mitikus alakját, de a funkyságot például amit a Sauternes cask jelent korábban megtapasztalhattuk a Galileo (boros hordó), a Grooves vagy a Drum kapcsán, de ismét a Blaaack is passzintható a pinot noir finiseléssel. A sztoriban Islay hárpiája, ez a legendákban emberfejű és sas testű hatalmas ragadozómadár, arról nevezetes, hogy azzal zaklatja a helyi lakosokat, hogy időnként elrabolja a száradni kitett gatyákat..Legalábbis a promo videó erre van kihegyezve. A gatyarabló hárpia. Tipikus Ardbeg agymenés!
A whisky kora is beilleszthető bizonyos Ardbeg kitekintésekbe, elég ha a Mickey Heads-féle kilépő-búcsúzó palackozásra, az Arrrrrrdbegre gondolunk.
A lényeg, hogy itt van egy új kreatív Ardbeg, először használt hordótípussal, először minisorozatba rendezett megjelenésekkel (Hello Arran series!) de az alap elemekkel (ismételjük az identitás szót századszorra is..) kellően felvértezve. És amíg legutóbb az volt a kérdés, hogy retrográd vagy retrospektív az Ardbeg most az irány sokkal inkább az előre, azaz innovatív.
A többi, az ítélet, a kritika a fogyasztók dolga. Az elkötelezettek pedig “simán csak” követik tovább az ardbegjüket, akár merre megy, akármit csinál. Nem foga elrettenteni őket egy gatyarabló hárpia….
A whisky világáról a Barman’s Choice blogon találhatunk több információt. A Facebookon ugyancsak Barman’s Choice név alatt a platformnak megfelelő, rövidebb, napi bejegyzésekket, friss és gyors híreket, részben szakmai részben privát gondolatokat lehet olvasni. Ugyancsak a Facebookon olvashattok a Whiskygyűjtés és befektetés oldalon a – meglepő módon – whisky gyűjtés és invesztíció témakörben. Instagramon a (@barmanschoice) tagot érdemes követni.
Forrás: scotchwhiskyblog.wordpress.com