A tubusból kivéve egy kellemes tapintású, szép, egységesen világosbarna színű szivart foghatunk a kezünkben.

Hideg kóstolásra a kellemes cédrusos íz az, ami elsősorban előjön, mely többek között annak köszönhető, hogy a tubusban is egy cédrus veszi körbe a szivart, ami egyrészt ízfokozóként hat, másrészt kiváló segítség lehet a gyújtáshoz is.

Az első pár szippantás után rögtön érezhető, hogy ez egy rendkívül könnyed szivar, nagyon lágy, krémes ízjegyekkel, az első harmadban a florális ízek dominálnak, egy kis lágy cédrusossággal a háttérben.

A második harmadban a cédrusos tónus erősödik és mellé megjelenik egy krémes, kakaós ízhatás, némi dióhéjjal kiegészülve és egy minimális bors is kíséri a retrohalet.

A harmadik harmadban jön ki a light-médiumnak aposztrofált szivar médium része, ugyanis egy nagyon picit erősödik az összhatás, a cédrusos fővonal még mindig dominál, továbbá egy kicsit több bors is érkezik és visszatérnek a florális jegyek.

Végig tökéletesen égett és szelelt, hamuja extra tartós, “hamuzsonglőrködőnek” nincs sok dolga vele 🙂 Füstje lágy, kellemes és pont elégséges.

Ez egy kiváló szivar kezdőknek és a VegaFina konzisztenciáját figyelembe véve bárki, aki korábban próbálta, az újra elővéve nem fog csalódni. Tökéletes egy baráti beszélgetéshez vagy a reggeli kávé mellé, esetleg egy kiadós ebéd zárásaként 🙂