Egy évvel a V Melanio sorozat indulását követően, 2013-ban jelent meg a szivar maduro változata, ahol a gondosan érlelt Nicaraguai dohányleveleket a mexikói San Andres völgyből származó maduro dohánylevelekbe tekerték, ezáltal létrehozva egy komplex feketeborsos, kakaós és kávés ízhatást, egy kis gesztenyével fűszerezve, mely összességében igazán kellemes élményt nyújt.

A szivart kézbe véve kellemes, kávé illat árad belőle, amit a hideg kóstolás csak megerősít egy kis fás ízekkel kísérve.

Gyújtás után rögtön érkeznek a nagyon finom csokoládés ízek, fahéjjal és kávéval karöltve, minimális fűszeresseggel a retrohalebe, ami kifejezetten jól áll neki.

A második harmadban lágy kakaóbab keveredik a kávés és süteményes aromákkal, mintha csak egy brownieba haraptunk volna, melynek belsejében egy kis karamella bújt meg, ugyanakkor a harmad során néhol zöldfűszeres jegyek is feltűnnek.

A harmadik harmadban előbukkannak a fás, földes ízjegyek, pirítatlan mogyoróhéj és nyers szelídgesztenye kíséretében, ami a szivar vége felé közeledve szépen áthajlik egy kellemes, pirítós kenyérre emlékeztető ízélménybe, a fűszeresség is visszatér a retrohalebe, ami kiváló lekerekítése ennek a bő 1 órának.

A szivar végig a közepesen erős/médium kategóriában marad, szelelése tökéletes, hamuja igen tartós, füstje kellemes illatú és elégséges.

Azt lehet mondani, hogy nagyon érdekes kombináció a Melanio alap összetételét maduro levélbe csavarni, aki szeret kísérletezgetni, annak kötelező darab, érdemes kipróbálni.