A több száz éves manufaktúrák és tradícióik ellenére a szivarvilág folyamatosan Carlos “Carlito” Fuente Jr. innovatív ötleteitől, azok megvalósulásától hangos. A kísérletezés és a visszahúzódó viselkedés miatt Carlito-t a szakma Willy Wonka-jának tartják.
Carlito és édesapja Fuente Sr. a jelenlegi gyárat 1980-ban alapította Santiago-ban, miután a Nicaraguai és Hondurasi bázisok porrá égtek. Az irányelv, mely apát és fiát vezérelte, egy olyan manufaktúra alapítása, ahol a munkakörnyezet merőben eltér a többi szivargyárétól. A Dominikai gyár az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, 3 új létesítménnyel bővült, így jelenleg évente 30 millió szivart gyártanak – természetesen mindegyiket kézzel. A márka koronaékszeréből, az OpusX-ből évente körülbelül 700.000 (éves termelés 2,3 %-a) szálat sodornak, így őrizve meg a minőség mellett a termék exkluzivitását is.
A “Tabacalera A. Fuente y Cia.” inkább egy mediterrán birodalom, egy kastély, mintsem egy gyár látszatát kelti. Az eddig megszokott üzemekhez képest, ahol az asztalok egy nagy teremben egymás mellett vannak elhelyezve, itt a márkán belüli egyes típusoknak saját szobájuk van, mely az adott fajtára jellemző szimbólumokkal van ellátva.
A főépületbe lépve szem elé tárul egy szökőkút, melyet pálmafák öveznek hisz a Fuente név (spanyol) jelentése szökőkút. Más gyárakban a munkások örülnek, ha tiszta környezetben vannak, kellő fénnyel, míg az itt dolgozók a szökőkút árnyékában tevékenykedhetnek. Ez a fajta munkakörnyezet elősegíti a nyugodt, de minőségi munkavégzést. A belső udvar egy másik szegletében található a hordószoba, ahol a legjobb szivarjaik alapjául szolgáló dohányleveleket érlelik. Jelenleg három termék készül ilyen technikával az Añejo, a Don Carlos és az OpusX. A már fent említett terjeszkedés során sikerült megszerezni a főépület mögötti, illetve a jobb és bal oldalán lévő épületeket is, melyek egykor textilgyárak voltak. A levélfeldolgozó és a válogató saját helyiséget kaptak, ahogy a dobozoló részleg is. Természetesen a top Fuente-k a központi épületben, az úgynevezett “cathedral”-ban készülnek.
Az érlelő helyiségnek egy saját szárnyat szántak az épületegyüttesen belül, mely – nem meglepő módon – szintén nem hasonlítható a többi gyáréhoz. Itt ugyanis egy nagyobb helyiség helyett több kisebbet találunk, a szivarokat fajtájuknak megfelelően egyedileg érlelik. A különböző fajták szobáit az azokhoz illő egyedi mozaikcsempékkel, illetve festéssel látták el. A folyamatos újítások, változtatások ellenére van olyan, amihez Carlito ragaszkodik. A Don Carlos, illetve az OpusX érlelő helyiségeik állandóak, úgy mint az OpusX-ek gyártó szobája. Az OpusX-ekkel a többitől eltérően bánnak, a szivarok elkészülte után a tárolóhelyiségeket nem nyitogatják, így biztosítva a dohány lassú és hosszú érlelési folyamatát. A szokásos polcrendszeres tárolástól eltérően, az OpusX-eket szekrényekbe rakják.
Érdekes, hogy az új gyártószobák ellenére a termelést csak 5%-al tervezik növelni évente, mivel a Fuente szivarok egyik védjegye a minőség, így az előállítás nem mehet ennek a rovására.
„Ez nem a szivarokról szól, hanem az emberekről. Tartozom annyival a munkásaimnak, hogy gyönyörű környeztet teremtsek nekik. Amikor ide jönnek, azt szeretném, hogy ne úgy érezzék mintha dolgozni jöttek volna, hanem mintha haza.” – fogalmazott Carlito.